Menü
Hajóregiszter logó
mégsem
Elfogadom
Sütikezelés beállítása
A hajoregiszter.hu weboldal a kényelmes működés érdekében sütiket használ. Az oldal további használatával hozzájárul a sütik mentéséhez az ön számítógépére.

Dévény-Radvány Dunaszakasz Építési Fővállalat, 1886-1908

ikonAdatlap
ikonLajstrom
  • Aktív:
    1886-1908
    Ország:
    HU
    Város:
    Dévény
    A magyar Al-Duna szabályozásával közel egy időben folyt a magyar Felső-Duna, s az ahhoz csatlakozó Közép-Duna felső részének szabályozása Dévény (234 fkm.) és Radvány (99 fkm.) között. Mert ekkor még Budapesttől számították a kilométereket, a közutakhoz hasonlóan a folyón is, le és felfelé. Az osztrák területen úgyszintén. Így a mai dévényi 1880-as tábla az osztrák keleti 49-es folyamkilométernek, illetve a magyar 234-es északnyugati folyam kilométernek felelt meg.

    Az „Ország Kapuján” áttörő folyamunk Pozsonynál - az egykori magyar koronázó városnál - szétterülve két hatalmas, s ezeken belül megszámlálhatatlan kisebb-nagyobb szigetet alkotott, zátonyokkal, sekély átmenetekkel, helyenként nagy kanyarulatokkal. A szakasz elfajulása a bécsi és Bécs alatti Duna-szakasz szabályozása következtében felgyorsult, esetenként lehetetlenné téve a hajózást. Fentiek miatt szükségessé vált a Csalló- és Szigetköz által ölelt folyószakasz átfogó szabályozása is.
    E munkálatok elvégzésére alakult 1887 elején, Naschauer Vilmos és Popper építési vállalkozókkal a Dévény - Radvány Duna-szakasz Építési Fővállalat, hogy Bodoki vízépítő mérnök közép vízi szabályozási terveit megvalósítsa. A munkálatok során több átvágást, átmetszést alkalmaztak, tucatnyi mellék ágat zártak le a kiágazásánál. A dévényi kőbányából hegynyi követ használtak fel a 300-380 méter széles folyóágy párhuzamműveihez és keresztkövezéseihez. Sajnálatos, hogy az előrelátó gondos tervezés sem oldotta meg, a hajózás vízi út gondjait. A középvízi szabályozást, kisvízi szabályozással kellett folytatni, mely szinte folyamatosan szükséges volt, s szükséges szinte a mai napig a megmaradt szabad folyású szakaszon, a folyó ellenkezése és az igények időközbeni növekedése miatt.
    A szabályozási társaság, tíz éves működése során számtalan úszóművet használt feladata végrehajtásához. Fokozatosan fejlesztette hajóparkját, melyet bizony, a felszámoláskor nem volt könnyű értékesíteni. 1897 után kezdték meg a felszámolást, hajóik egy részét át, illetve eladva különböző vállalkozásoknak. A hajópark másik részét a lentebb folytatódó szabályozási munkákhoz adták bérbe. 1901-ben még 2 db kerekes, 5 db csavaros gőzösük, összesen 720 lóerővel, 2 db vasuszályuk, 75 db fadereglyéjük, nyolc munkagépük és két pontonjuk volt.
    A vállalkozás első hajója még Naschauerék megrendelésére épült Bécsben, 1886-ban REMETE néven. A 350 lóerős 51 méter hosszú oldalkerekes vontatógőzös 1901-ig szolgálta a szabályozási vállalatot. Ekkor a Magyar Építő Rt. bérletébe került, akik 1903 nyarán megvették, s a társaság igazgatójáról GAJÁRI ÖDÖN névre keresztelték át. 1915 őszétől a MEFTER bérli hadiszolgálatba vont hajói pótlására. A háború után megvásárolják, s JÓZSEF névre keresztelik. 1930-ban modernizálják, s a BAKONY nevet kapja. 1941-ben selejtezik ki, és a dunapentellei telelőben várt bontásra. 1944-ben bombatámadás következtében elsüllyedt. 1952-ben emelték ki és a helyszínen elbontották.
    Testvérhajói, a BÖŐS, a RADVÁNY és a MEDVE gőzösök sorban épültek Bécsben. A BÖŐS már kilencévi szolgálat után az akkor alakult Magyar Folyam és Tengerhajózási Rt. állományába került azonos névvel, s 1918 végéig szolgált náluk. Az első háború végén, az Al-Dunán rekedve a francia csapatok zsákmánya lett. 1921-től a francia dunai hajózás, a SFND tulajdona lett JEAN MILLOT néven. 1943-tól a németek hadizsákmánya, s a DDSG kezelésébe került. Egy évvel később szovjet zsákmány.

    A RADVÁNY 1898-ban a pozsonyi Folyammérnöki Hivatal tulajdonába került, a szakasz ellenőrzésére, s a hajóút kitűző-jelek kezelésére. A háborút követően itthon maradt, s 1920-tól a Budapesti Országos Kereskedelmi és Ipari Kikötők kormánybiztosságához került. A csepeli és ferencvárosi kikötők építésénél, a Soroksári-Dunaág szabályozásánál használták. 1944 végén nyugatra viszik, csak 1947-ben tér haza Passauból. Ekkor a Dunai Állami Kotrások Felügyelősége veszi át. Részt vesz a roncsemelésekben. 1948-tól a Balatoni Hajózási Vállalat állományában találjuk, ahol átkeresztelik MÁJUS ELSEJE névre. A MAHART megalakulásakor, 1955-ben, azonos névvel átveszi. 1960-ban, 74 éves korában selejtezték ki. Kazánjait a szabadsághegyi gyermekotthonban hasznosították tovább.
    A MEDVE csak 1887-ben lett kész, s kilenc évig dolgozott a szabályozásnál. 1896 májusában szintén a MEFTER tulajdona lett. 1918 végén szintén az Al-Dunán rekedt, s az új délszláv állam tulajdona lett. 1921-től a délszláv állami hajózásnál (JRP) szolgált SREM néven.
    Hazai gyárakban is épült két hajó a társaság részére. 1888-ban készült el Újpesten a BESZÉDES vontató kerekes gőzös. Névadója a híres vízépítő mérnök, a Tisza és mellékfolyóinak szabályozója. A 250 lóerős hajó 1900-ban Hirsch József Dunakotró és Gőzhajózási Vállalata tulajdona lett. 1903-ban viszont már nem szerepel az állományban.

    A BAGOMÉR csavargőzös 1886-ban épült Újpesten. A szabályozási vállalattól szintén Hirsch vette meg. A vállalat többszöri átszervezése során a hajót 1908-tól Fleischmann Antal, majd 1938-tól Delmár Valter nevén jegyzik. Mindvégig azonos névvel dolgozott. 1944-ben a harcok során elsüllyedt, s csak 1947-ben emelték ki.
    Néhány öregebb hajót is vásároltak, hogy feladataiknak eleget tudjanak tenni. Az egyiket a szabályozási munkák tervezőjéről nevezték el. A BODOKI kerekes gőzös 1971-ben épült Újpesten. Első tulajdonosa, Roszmayer Ferenc és Geisz József fakereskedők budapesti vállalata, VALPO néven regisztráltatta. 1880-tól Deutsch József lett a tulajdonosa. 1888-ban új gépet kapott Újpesten, s eladták a Dévény - Radványi Szabályozási vállalatnak. Ekkor kapta új nevét. 1900-ban e hajó is Hirschék tulajdona lett. 1905-ben tovább adták a délvidéki Turcich Richárd hajótulajdonosnak, aki HRVAT-ra kereszteli. A hajó 1915-től a Központi Szállításvezetőségnél szolgált, s a háború végén szintén lent rekedt a Délvidéken. 1919-től a belgrádi Prometna Banka kezelésében van, NOVI HOD néven. 1934-től Schulz Simon pancsovai hajózási vállalkozó tulajdona, mint VOJVODINA. Az önálló horvát állam megalakulásától, 1941 májusától, a Hrvatsko Rečno Brodarstvo tulajdona SISAK néven. 1943-ban ugyanitt a NEHAJ nevet kapta. Későbbi sorsát nem ismerjük.
    A HÉDERVÁR kerekes gőzös 1863-ban épült a Prágai hajógyárban. A 120 lóerős, 40 méter hosszú hajó eredeti tulajdonosát nem ismerjük, 1884-ben FORTUNA néven Löwenfeld bécsi vállalkozó tulajdona. 1887-ben veszi mag Deutsch József és átkereszteli. Hamarosan tovább adja a szabályozási vállalatnak. 1901-től visszakerül Deutsch József örököseihez. 1910-ben Blažič, belgrádi vállalkozó, veszi meg, s DRINA névre kereszteli.
    A vállalat CORNÉL és IDA gőzöseiről csak keveset tudunk, bár az IDA 1900-ban a Magyar Építő Rt.-hez kerülve sokáig szolgálta a folyamszabályozás ügyét.
    Látjuk, a hajók zöme a szabályozott folyószakasz mentén található helységek neveit vette fel: Remete, Hédervár, Böős, Medve, Radvány, Bagomér. Ma már csak Radvány és Medve látható a hajókról. A többi községet elzárták a víztől, egy meglehetősen drasztikus, ökológiailag mérhetetlen károkat okozó, újkori szabályozással.

    Horváth József: Hajdan volt vállalatok. Folyamszabályozás egy évszázadra.
    A cikk elérhető a www. uskok.eoldal.hu honlapon
  • 1886
    1908

    1908