Menü
Hajóregiszter logó
mégsem
Elfogadom
Sütikezelés beállítása
A hajoregiszter.hu weboldal a kényelmes működés érdekében sütiket használ. Az oldal további használatával hozzájárul a sütik mentéséhez az ön számítógépére.

Eggenhoffer J. Gőzhajózási. Vállalat, 1868-1920

ikonAdatlap
ikonLajstrom
  • Aktív:
    1868-1920
    Ország:
    HU
    Város:
    Esztergom
    A gőzhajózás műszaki színvonalának emelkedése, a „Berlini Egyezmény”, a Monarchia két államalkotó nemzete közötti kiegyezés, meghozta a kedvet a Kárpát medence folyóin való hajózási vállalkozásokhoz is. Pénzemberek tucatjai, korábbi vállalkozásuk mellé, a hajózásra is kiterjesztették üzemüket. Szénbánya, kőbánya, fafűrészüzem és téglagyár tulajdonosok váltottak ki hajózási engedélyt, hogy saját nyersanyagaikat és késztermékeiket olcsóbban tudják a fogyasztók rendelkezésére bocsátani.
    Ilyen meggondolásból alapították 1868 őszén hajózási üzemüket Eggenhoffer József, Eggenhoffer Albert, Schwarz József és Drasche Henrik téglagyár tulajdonosok Esztergomban. Schwarz az ESZTERGOM, Eggenhofferék az ANNA, s Drasche a HEINRICH nevű gőzöseiket hozták a vállalkozásba. E hajókkal szállították az akkori hatalmas méretű budapesti építkezésekhez a téglát, cserepet.Az üzemközösség nem válhatott be, mert 1874-ben felszámolják a vállalkozást, s a hajóikat eladják.
    Az ANNA 1875-től Lőwi Dávid, majd 1877-től Voct és Mustig vállalkozóké lett. Későbbi sorsát nem sikerült még kideríteni, állítólag román lobogó alá került a ’80-as években. A HEINRICH gőzöst, mely 1869-ben épült Linzben, Huber János vette meg, s WILHELM néven használta, majd 1877-től a magyar Al-Dunára került, a drenkovai szénbánya tulajdonosai, a Guttmann testvérek dolgoztak vele. Itt SRECKO lett a neve. 1884-től a Drenkovai Kőszénbánya Rt. nevén jegyzik, majd 1914-től a MFTR tulajdona, a Központi Szállításvezetőség (Z.T.L.) kezelésében, visszakeresztelve WILHELM-re. A 365 LE-s, 53 m hosszú hajót 1919-ben a szerbek zsákmányul ejtik, s újra a SRECKO nevet adják neki.
    Schwarz József ESZTERGOM nevű gőzöséről csak annyit tudunk, hogy 1869 szeptemberében kapott hajólevelet, mint új hajó. Az 1874 utáni sorsát még nem sikerült tisztázni.
    Eggenhoffer József három évvel később önállóan kezdett hajózási vállalat alapításába. Megvásárolta az ALADÁR, ÁRPÁD és NEUE DONAU gőzösöket. Az osztrákoktól vett utóbbi hajó a ZOLTÁN nevet kapja új tulajdonosánál. Az ÁRPÁD-ot hamarosan tovább adta Türr Istvánnak a Ferenc Csatorna Rt.-hez. A következő három évben két darab új kerekes vontatót vett az újpesti gyáraktól. Ezek a FULTON és a STEFANIA neveket kapták.
    1884-ben megvásárolja az akkor már harminc éves ÖTHALOM gőzöst a Deutsch József féle vállalattól. A Pó folyóról származó kerekes, a SZONDY nevet kapja új tulajdonosától. Ugyanez évben egy új építésű csavargőzöst is vesz Újpesten, melyet VILLÁM névre keresztel. 1886-ban az ALADÁR gőzösüket szerelik le, s E.J. 3. jellel, uszálynak építik át. A hajó gőzgépe a barcsiak ekkor épülő ALADÁR gőzösébe került. 1887-ben pedig két szintén használt gőzöst, a TRIESZT és a MARIANNA nevű kerekest vásárolják meg.
    Ekkor terjesztik ki hajózási üzemüket a személyszállításra is. 1890 végén a cég hajóparkja 5 db kerekes és 2 db csavargőzösből állt 1300 LE-vel. E hét hajóból az akkor már 46 éves SZONDY leszerelve állt, a hajót hamarosan eladták a Hoffbauer féle kotróüzemnek. Volt 6 db uszályhajójuk is. A saját egységeiken kívül magánosok hajóit is vontatták díj ellenében. A vállalat átszervezése nyomán megváltozott a cég neve is, és Budapesten a Ferenc József rakparton nyitottak irodát. 1898-ban vásárolják meg az új, korszerű, oldalkerekes BÁNFFY gőzöst az újpesti hajógyártól. Ekkor már 14 vas, és 22 fauszálya volt a vállalatnak.
    A MEFTER megalapításával erős konkurencia keletkezett. A kormányzat az államilag segélyezett vállalat erősítését szorgalmazta, így 10 évi tárgyalások után Eggenhefferék is feladták az önállóságukat, s részvények és igazgatósági tagság fejében a teljes hajóparkot átadták az állami vállalatnak.
    Egykori hajójuk, az 1869-ben, Linzben épült ZOLTÁN gőzös, a mai napig létezik. Ez a hajó jelenleg a legöregebb egység Hazánkban. Az 53 méter hosszú, 15 méter széles, 375 lóerős, kerekes gőzös NEUE DONAU néven épült az osztrák Duna-szabályozási vállalat számára. 1873-tól SCHOELLER I. néven a Schoeller cég tulajdona. Tőlük vették meg Eggenhofferék ’77-ben, s harminc év szolgálat után került a MEFTER-hez, a hajópark átadásakor. Többszöri átépítés után 1944 végén nyugatra menekült, ahonnan 1947 tavaszán tért haza. Ekkor lett a MESZHART tulajdona. A vállalat átszervezésekor, 1955-ben került a MAHART tulajdonába. Végül 89 éves korában leselejtezték az öreg gőzöst, de mivel a hajótest állapota jó volt, állóhajót csináltak belőle 319-es számon. Ebbeli minősége 1963-ban szűnt meg, ekkor végleg selejtezték. A százhalombattai erőmű csatornában kapott helyet, hogy az ottaniak pihenését szolgálja. A mai napig is ott áll. Kívánjunk még hosszú életet a 135 éves gőzösnek. Kultúrált nemzeteknél egy ilyen érték, minimum ipari műemlék. 2003 novemberében folynak az eladásáról tárgyalások egy adonyi vállalkozóval. Végül az erőmű vezetősége – tudomást szerezve a készülő neszmélyi hajó-skanzenről – felajánlja múzeumhajó céljára. 2004 júliusának végén veheti át a „Zoltán gőzös” Alapítvány, s vontatja méltó helyére, társai közé, a Neszmélyi-mellékágba.

    Horváth Józef: Hajdan volt vállalatok IV. Hajómatuzsálem és gazdája.
    A cikk elérhető a www.uskok.eoldal.hu honlapon
  • 1868
    1920

    1920