Gheorgiu Dej Hajógyár, 1951-1962

A Ganz Hajógyár neve 1951-től Gheorghiu Dej Hajógyár lett. A termelés azonban változatlan ütemben folyt tovább, így az 1949-től gyártott 1100 tonnás ULJANA GROMOVA osztályú tengerjáró sorozatból 1959-ig 100 darab készült el. Komoly újszerű feladatot jelentett a gyár tervezőgárdájának a Lengyelország számára épített tengeri személyszállító motoroshajó a MAZOWSZE megépítése. A hajó 1955-ben készült el, s csavarjait 2 db 800 lóerős Láng-dieselmotor működtette. Felfutott az úszódaruk építése is, főleg az új 5 és 100 tonnás önjáró úszó forgódaruk iránt mutatkozott kereslet. 1957-ben az 5 tonnás daruk gyártását az öböl népszigeti oldalára telepítették. Ebben az időben, a sorozatgyártás szükségessé tette új technológiák alkalmazását, így a szegecselést felváltotta a hegesztés és a szekciógyártás is bevezetésre került. 1958-ra készültek el az 1100 tonnás sorozatot felváltó modernebb típustervek 1200 és 1500 tonnás változatban. A hajókat először két, majd egycsavaros kivitelben tervezték. Az 1500/1200 tonnás változatból 6, az 1200 tonnás változatból 62 talált vevőre. A magyar hajózás számára új típusú Duna-tengerjárók is kifejlesztésre kerültek. 1958 és 1961 között adták át a HAZÁM, TOKAJ, BADACSONY, CSEPEL és TIHANY hajókat. 1962-ben ismét sor került a hajóipar átszervezésére. Az iparághoz tartozó Gheorghiu Dej Hajógyárat, Ganz Daru- és Kazángyárat, az Óbudai Hajógyárat, a váci Dunai Hajógyárat, valamint a Balatonfüredi Hajógyárat „Magyar Hajó- és Darugyár (Ganz)” néven mérlegbeolvasztással egyesítették. Egyidejűleg megszűnt az 1953-ban alakult Hajóipari Tröszt, illetve az azt felváltó Hajóipari Igazgatóság.