Elfogadom
Sütikezelés beállítása
A hajoregiszter.hu weboldal a kényelmes működés érdekében sütiket használ. Az oldal további használatával hozzájárul a sütik mentéséhez az ön számítógépére.
Atlantica Tengerhajózási RT, 1907-1924
Adatlap
Lajstrom
- Aktív:1907-1924▼Ország:HUVáros:Budapest/FiumeRövid név:ATA Századfordulóra a fiumei kikötő kiépítése a végéhez közeledett. Több kilóméternyi rakpart szolgált a hajók kikötésére, daruk tucatjai segítették a ki- és berakodást. A rakpartokon villanyvilágítás működött. Hajógyárak álltak rendelkezésre úszó és szárazdokkal. kiépült a tengerhajózás, a tengeri kereskedelem egyéb háttérintézményei is, a tengerészképzésig bezárólag. A magyar álllam több milliárd koronát áldozott tengeri kijárójának, tengerészetének, tengermelléki és tengerentúli kereskedelmének fejlesztésére. A századfordulót követő években, a szabadhajózást és az új hajók vásárlását támogató törvények elfogadását követően, újabb szabadhajózást folytató társaságok alakultak. Az egyik Atlantica Tengerhajózási RT. néven Budapest székhellyel, fiumei üzletigazgatósággal, hét darab 5-6000 tonnás hajóval. Az Atlantica RT. megalakulásától arra törekedett, hogy csak magyar tiszteket alkalmazzon, s személyzet nagy része is csak magyarokból tevődött össze. A társaság igazgatótanácsa és felügyelő bizottsága is hasonló képet mutatott, kizárólag magyarokból állt.1914 augusztusának közepén - Az I. Világháború kitörésekor - a három legnagyobb cég, az Adria, az Atlantica és a Levante már 53 db. hajóval, 155.542 BRT-vel rendelkezett. E hajók közül 19 került az ellenség kezére. Az Atlantica RT hajói közül a JÓZSEF ÁGOST FŐHERZEG-et, a GRÓF SERÉNYI BÉLÁT és az ATLANTICA-t az olaszok, a POLNAY-t a Britek, a BUDAPEST-et és a MORAWITZ-ot pedig az amerikaiak foglalták le. A semleges kikötőkbe menekült hajoink is csak rövid ideig élvezhették a semlegesség kegyeit. Olaszország és az Egyesült Államok belépésével valamennyien zsákmányul estek. A magyar hajópark zöme az Adrián talált menedéket a háborús években. Ezekből sokat rekviráltak, főleg a haditengerészet részére, de a hadsereg is igénybe vett néhányat ellátóhajónak. Csapatokat, hadifelszerelést, sebesülteket, hadifoglyokat szállítottak. Nehéz évek voltak ezek, a tisztek zöme besorozva hadi szolgálatot teljesített korábbi hajóján. Olaszország hadba lépése után a hajók teljesen elsötétítve közlekedtek, s a szokásos parti fényjelek sem segítették a parancsnokokat a tájékozódásban. A fegyverszünet idején az Atlantica RT 5 hajója állomásozott az Adrián. A győztesek a Népszövetség fehér-kék-fehér lobogójára cserélték a felbomlott hatalom, a Monarchia közös kereskedelmi lobogóját. A horvát elkötelezettségű vállalatok a horvát, az olasz elkötelezettségű vállalatok, így az Atlantica is az olasz lobogót húzták fel árbocaikra. Fiume soknemzetiségű polgárai, akik a kialakult helyzetben a város szabad státusában reménykedtek, hamarosan nagyot csalódtak. A két aspiráns az addigra összeállt SHS Királyság és az Olasz Királyság között megkezdődött az öldöklő küzdelem a város birtoklásáért. A fiumei magyarság egyre nehezebb szívvel figyelte a romló közállapotokat. Rá kellet döbbeniük, hogy az évtizedek során befektetett pénzük és és verejtékük elveszett számukra és az ország számára. A Fiumara keleti oldala Susak a Baross-kikötővel az új horvát államalakulaté, a nyugati oldal az Olasz Királyság része lett. A Trianoni békediktátum szentesítette a kialakult helyzetet, nem csak Fiumétól és a tengermelléktől fosztotta meg a Magyarságot, de elvette valamennyi hajóját is. Az Atlantica RT. az olasz kormánnyal 1924 márciusában kötött külön egyezmény alapján Fiumana S.A.N. névvel leányvállalatot alapított, s megmaradt hat hajóját csak ekkor keresztelte át. A hajók vételárát tíz év alatt kellett volna törleszteniük. Ez az jelentette, hogy saját hajóikat újra meg kellett vásárolniuk az olasz kormánytól. Hajóikat , a BUDAPEST, a DANUBIO, az ALBERTO FASSINI, a FIUMANA, az UNGHERIA és az ATLANTICA gőzösöket 1930-ban adták el, utána az egész Atlantica Trust felszámolt. Rákos Lajos és Radán Alfréd kapitányok bábáskodása mellett 1928 elején a Barta testvérek kezdeményezésére Magyar Lloyd néven alapítottak társaságot a trieszti Topi család és a Bazzini Richárd fiumei kereskedő-szállítmányozó bevonásával. Ők a Fiumana hajóit szerették volna visszahozni magyar lobogó alá. Ez akkor nem valósulhatott meg, mert nem sikerült adómentességet kapniuk.
Horváth József: Mi lesz veled, magyar tengerhajózás? Aqua Magazin, 2001 17.-18. szám
A cikk elérhető a www.uskok.eoldal.hu honlapon
Egy lépcsőház fala vonzott be. Nem akartam hinni a szememnek. Mély rózsaszín csempe, fekete-fehér csíkkal, habos fehér vakolatdíszekkel, halványkék, csipkézett kőlapok a földön. Mindez egy kapu rácsain át, rekkenő hőségben, kis, kitárt ablak résén keresztül, egy szép, nyári délutánon a Falk Miksa utcában.
Legközelebb szerencsém volt. Feltűnt a falakat bámuló idegen, megszánt egy kedves lakó. Annyira szép házat láttam már megint, Fodor Gyula munkáját már megint. Az ablakok az Ernst-múzeum bérházára emlékeztettek, de ezek szebbek, fényárban fürösztik a tágas lépcsőházat. A csíkban körbefutó vakolatdísz a lépcsők alatt, a bejárat gyönyörű kovácsoltvas kapuja, a főbejáratot keretező domborművek, a gang korlátai, mind-mind ismerős részlet. De a megrendelő igényessége és gazdagsága is kellett a hatalmas, belvárosi luxusbérház megépültéhez.
A Falk Miksa utca 18-20 az Atlantica Tengerhajózási Rt. székházának épült 1911-ben.
Ma, szűk 100 évvel a magyar tengerpartok elvesztése után nehéz elképzelni, mi potenciált jelentett a tengeri kereskedelem szabadsága. Civilként az ember a nyaralások lehetőségére gondol, a tenger nélküli ország polgárának távolságtartásával, a tengertől mindig fél kicsit, aki nem a partján nő fel. De hogy a tenger igazán micsoda gazdagságot, elvesztése mekkora érvágást jelentett, azt a magyar tengerhajózás zászlóshajóinak megismerésével kezdi sejteni az ember. Az Adria palota megcsodálásakor már elért az első döbbenet, most ugye a második. Megint egy káprázatosan szép ház, egy igencsak virágzó business székháza, bérháza emlékeztet egy rég letűnt világra. Mára csak a szép falak maradtak, nemes anyagok, egy kivételes díszlet.
Az Atlantica Tengerhajózási Rt. a XX. század első felének egyik kiemelkedő magyar tengeri kereskedelmi vállalata volt. 1907-ben alakult Budapesten azzal a céllal, hogy Fiumét és az Al-Dunát összekösse Dél-Amerika, Európa és a Távol-Kelet kikötőivel. Saját és bérelt gőzöseivel a magyar hajózási támogatások igénybevételével folyamatosan törekedett a magyar gazdaság érdekeinek megfelelő járatokat fenntartani. A céget politikusok, bankárok, kereskedelmi szakemberek és tehetős budapesti polgárok alapították az új szabadhajózási törvény elfogadásának évében. Legnagyobb részvényese az Angol-Osztrák Bank volt, de tulajdoni hányada volt Morawitz Károly politikusnak, dr Petschek Izidornak, Pollacsek János Jenő fakereskedőnek, tulajdonos volt gróf Serényi Béla politikus, algyői Kotányi Zsigmond, államvasúti igazgató, és gróf Batthyány István nyugalmazott pénzügyminiszter. A vállalat születését támogatta Kossuth Ferencz kereskedelmi miniszter, és Szterényi államtitkár is. A társaság székhelye Budapesten volt, ahol 25 főt foglalkoztató központot tartottak fenn, de Fiuméban, Odesszában, Nyikolajeffben, Brailában, Sulinában és Londonban is voltak kirendeltségeik.
1907-ben 6 darab modern óceánjárót építtetett a vállalat, ezek nevüket az alapító atyákról kapták, 1911-ben még 5 új gőzösük épült. A virágkor az első világháborúig tartott, amikor a hajókat eladták, de leginkább a sorsuk hadizsákmányként elkobzás lett, vagy, a hazajutottak esetén, a Hadügyminisztérium parancsára hadi célokra alkalmazták őket. 1918-ban Atlantica Trust lett a név, amely alatt a cég még 1930ig létezett.
Az Atlantica vezérigazgatója, az eredetileg fakereskedő Pollacsek Jenő – neve akár egy Rejtő-regény – is érdekes figura. 1907 előtt több brit hajózási társaságnál dolgozott, és szerzett így szakmai tapasztalatot, és hasznos ismeretségi hálózatot, az Atlantica megalakulása előtt pedig az Adria Tengerhajózási Rt. igazgatója is volt.1911-ben, az Atlantica élén végzett munkájáért Ferenc Józseftől nemesi rangot kapott Polnay névvel, ezen a néven közélelmezési miniszter lett a háború után a Friedrich-kormányban. Ugyanő 1944-ben a budapesti „Gyermekkert Egylet” vezetőjeként 400 elhagyott, üldözött kisgyereket mentett meg, ami azért is csoda, hiszen ő maga is zsidó származású, így üldözött volt.
Érdekesség, hogy 1920-ban az Atlantica hajósinasként foglalkoztatta a fiatal József Attilát a Vihar, a Török és a Tatár nevű vonatóin.
Az Atlantica székház-bérház méreteivel, gyönyörű belsejével 100 év után is méltán képvisel egy fénykort, amiről mi már csak történelemkönyvekben olvashatunk. Leesett állal csodáljuk a díszleteket, az ízlés, az elegancia és a vagyon ritka összhangját. Köszönet a régi építőknek, a mai őrzőknek és felújítóknak, és külön a szépséges házak hódolójának ajtót nyitó lakóknak.
A cikk elérhető itt: http://www.meselohazak.hu/tag/pollacsek-polnay-jeno/Jogutódok 1924