Menü
Hajóregiszter logó
mégsem
Elfogadom
Sütikezelés beállítása
A hajoregiszter.hu weboldal a kényelmes működés érdekében sütiket használ. Az oldal további használatával hozzájárul a sütik mentéséhez az ön számítógépére.

Levante S.A.N., 1921-1934

ikonAdatlap
ikonLajstrom
  • Aktív:
    1921-1934
    Ország:
    HU
    Város:
    Fiume
    Rövid név:
    Levante
    Az összeomlás után nagy volt a káosz a magyar tengerészet körében. Sokan internálva voltak a semleges országokban, vagy fogságban, az Antant-hatalmak táboraiban Szicíliától a legtávolabbi gyarmatokig. Mások a népszövetségi lobogó alá vitt hajóinkon folytatták munkájukat, s voltak sokan, akik a csonkára szabott anyaország munka nélküli seregét gyarapították. A forradalmak nem segítették elő a viszonyok rendezését. 1919 őszétől történtek kísérletek a társaságok vezetőinek nyomására, hogy a béketárgyalásokon a német hadviselő féllel szemben alkalmazott eljáráshoz hasonlóan mentsünk meg valamit a hajókból.

    Azonban hamarosan rá kellett ébredniük mind a politikusoknak, mind a tengerhajózási érdekelteknek, hogy Magyarországot mindenki mástól eltérő mértékben akarják súlytani. A szerény Nyugat-Magyarországi sikertől eltekintve, nem akadt erő az országban, amely a koncon egymással is marakodó gátlástalan hiénák étvágyát fékezhette volna. Ezt látva, a társaságok részvényesei olasz vállalattá szervezték át cégeiket, s a hajók lobogót cseréltek. Az itthoni igazgatóságok hosszan elhúzódó kártalanítási eljárásai, a korona elértéktelenedése, a felszámolásaikhoz vezetett.

    Egyedül a Magyar Keleti Tengerhajózási Rt. ORSOVA gőzöse viselte továbbra is a megszűnt birodalom „közös ügyes” kereskedelmi lobogóját a semleges Padangban. Csak 1919 novemberében, a hajó átadásakor, lett átcserélve az olasz lobogóra. A társaság megmaradt hajói ekkor már a Levante S. A. néven fiumei székhellyel alapított leányvállalat tulajdonába kerültek. A KOSSUTH gőzös kivételével a hajók neveit is megváltoztatták.

    A fegyvernyugvást követően lassan hazatértek hajóink honi kikötőjükbe, mely a nemzeti, vallási és szociális ellentétek forgatagában, a túlélés érdekében az önálló állami jogokat próbálta magának kivívni. Tekintve, hogy a Monarchia megszűntével az addig használt közös kereskedelmi lobogót nem viselhették hajóink, Fiume színei, mint szabad városállam lobogója alatt, működni nemcsak a helyi, de a budapesti illetőségű vállalatoknak is kedvező lett volna. Az erőteljes délszláv és olasz aspiráció semlegesítésére Fiume ilyen státusza a győztes Antant hatalmak számára is elfogadható lett volna. A felbomlott birodalom területén dúló forradalmak a végleges rendezést egyre késleltették, ezért - a szabad rablást elkerülendő -, a magyar kereskedelmi hajók tulajdonosai hajóikat magyar lobogó alá akarták helyezni. A nemzetközi jog ezt nem tette lehetővé, így a Népszövetség lehetőséget adott hajóinknak a fehér - kék - fehér lobogó viselésére.

    D’ Annunzio fiumei bevonulása szétoszlatta a város önállóságának reményét, majd a rapallói egyezmény megosztotta a várost az aspiránsok között. A Fiumara keleti oldala a Baross kikötővel az új államalakulat, az S-H-S királyság tulajdona, a nyugati oldal pedig az olasz királyság része lett.

    A nagyobb budapesti hajózási vállalatok az itthoni események miatt elvesztették az ellenőrzést hajóik felett, megszűnt az összeköttetésük fiumei fiókjaikkal, így azok magukra maradva önállóan végezték munkájukat. Bár a Budapesten 1919 áprilisában megalakult Hajósok Tanácsában számon tartották az Adria, Levante és Atlantica hajóit, azok működését segíteni, szervezni, ellenőrizni nem tudták. Kotán Dezső a Tanács elnöke június végén lemondta további működését, s nyugalomba vonult. A fiumei megbízottak hiába próbálkoztak a hadizsákmányként elkobzott hajók visszaszerzésével, a győztesek csak néhány ritka esetben kárpótolták a tulajdonosokat.

    A magyar tengerészet ügyeinek intézésére a kereskedelemügyi kormánybiztos felügyelete alatt újjászerveződött a Magyar Tengerészeti Hatóság is Dunay László felügyelő vezetésével.
    Mind az Antant, mind az utódállamok magatartása, valamint az itthoni helyzet arra ösztönözte a vállalatok részvényeseit, hogy idegen lobogó alá helyezzék hajóikat. Annál is inkább, mivel a tengerétől elzárt Magyarország lobogójának viselésére, akkor még, nem volt lehetőség.

    Ami a magyar tengerészet további sorsa szempontjából fontosabb, az a két nagy szabadhajózási társaság, a Magyar Keleti Tengerhajózási Rt. és az Atlantica Tengerhajózási Rt. működésének alakulása. E két társaság először olasz lobogó alatt, majd magyar lobogó alatt is újjászerveződött. A Magyar Keleti 1921 májusában Levante S.A.N. néven alapított leányvállalatot, fiumei székhellyel. Megmaradt hat hajójából négyet 1922 folyamán átkereszteltek. Hajóit; a CONTE STEFANO TISZA, KOSSUTH, ORVIETO, ORTE, LEVANTE és CORVIN gőzösöket 1934-ben adta el. Magyar társaságként pedig 1923 decemberében eredeti nevén próbálták rendezni helyzetüket, hogy hajót vásárolhassanak. Ez azonban csak később sikerült a vállalatnak.


    Kivonat Horváth József "Quo Vadis Res Nautice Hungarice?" című cikkéből.
    Megjelent az Aqua Magazin 2001. évi számaiban.
    A teljes cikk elérhető a www.uskok.eoldal.hu honlapon.
    Jogelődök
  • 1921
    1934

    1934

    Tengeri áruszállító gőzhajó-C/2.

    LEVANTE Épült 1911 Palmers Shipbuilding & Iron Co.
    L:115,2m B:16,2m D:7,5m MP:1900 LE