Elfogadom
Sütikezelés beállítása
A hajoregiszter.hu weboldal a kényelmes működés érdekében sütiket használ. Az oldal további használatával hozzájárul a sütik mentéséhez az ön számítógépére.
Magyar Királyi Tengerészeti Hatóság, 1870-1919
Adatlap
Lajstrom
- Aktív:1870-1919▼Ország:AHVáros:FiumeRövid név:MKTA magyar és osztrák kormány közti vám- és kereskedelmi szövetségről szóló 1867. XVI. törvénycikk 6. §-a értelmében 1870. november 1-jétől kezdve az akkori földművelési-, ipari- és kereskedelmi miniszter átvette a magyar-horvát tengerparton a kikötői és tengerészeti egészségügyi szolgálat irányítását. A magyar-horvát tengerpart rév- és tengerészeti egészségügyi hivatalait és hatóságait kivették az osztrák kereskedelmi minisztérium, illetőleg a trieszti császári királyi központi tengerészeti hatóság fennhatósága alól s alárendelték a magyar kormány, illetőleg a Fiuméban felállítandó új hatóság, a Magyar Királyi Tengerészeti Hatóság alá. Az 1892. február 7-én kelt 2950. számú kereskedelemügyi miniszteri rendelettel megfogalmazott szolgálati utasítás szerint a Tengerészeti Hatóság hatásköre kiterjedt a magyar korona országainak egész tengerpartjára; a Tengerészeti Hatóság pedig maga közvetlenül a kereskedelmi miniszter rendelkezése alatt állt. Alárendelt hivatalai voltak a révhivatalok, révkirendeltségek, a martinschizzai tengeri veszteg-intézet, a fiumei tengerészeti akadémia és egyes szakbizottságok. A Tengerészeti Hatóság hatáskörébe tartozott a tengerészeti közigazgatás körébe vágó minden személyi, tengerészeti, hajózási, tengeri egészségi és tengeri vesztegzár ügyek ellátása, végrehajtása és felügyelete.
A trieszti tengerészeti hatóság mintájára szervezték meg ezt a hivatalt, amelynek elsősorban a hajózási, hajóépítészeti, halászati, tengeregészségi és veszteglési ügyekre terjedt ki a hatósága. A hatóság felügyelte a tengeri hajók építését, ellenőrizte a hajók állapotát és szabályszerű felszerelését, eljárt a magyar-horvát tengerparton űzött bel- és külföldi hajózásra vonatkozó ügyekben, gondoskodott a kikötőkről, fénytornyokról, kikötői tárházakról stb., a tengeri hajózást segítő és védelmét célzó intézményekről, valamint azok javításáról. A hivatal felügyelt a kereskedelmi tengerészeti akadémiára, s az előírt vizsgák alapján kiadta a kereskedelmi tengerészeti tiszti állásokra képesítő okleveleket. A hatóság járt el másodfokú tengerészeti és fegyelmi szempontból a hajótulajdonosok, hajóvezetők és tengerészek között tengeri utazások alkalmából előforduló vitás kérdésekben, a hajókárok és a hajótörések ügyeiben. Ők tartották nyilván a kereskedelmi tengerészet személyzetét, tárgyalták a tengerészek szolgálati viszonyaira vonatkozó kérdéseket, gondoskodtak az elszegényedett vagy külföldön elhunyt tengerészekről, valamint kezelték a tengerészek és tengeri halászok segélyalapjait. A hatóság tengerészeti kihágások esetén mint másodfokú hatóság működött, ellenőrizte az állam által segélyezett hajózási vállalatok szerződésszerű járatait, felügyelt a tengeri halászatra és a tengeri egészségi és veszteglési ügyekre vonatkozó törvények és rendeletek végrehajtására stb.
A tengerészeti hatóság mellé hat ülnököt rendeltek a tengeri hajótulajdonosok és kereskedelmi kapitányok közül.
A hivatal elnöke 1870. november 20-án adta ki az első, ideiglenes szolgálati utasítását. A Magyar Királyi Tengerészeti Hatóság három szervezeti egységből állt, a tengerészeti, a közigazgatási és a műszaki ügyosztályból, amely utóbb két alosztályra szakadt, számvevőségből és segédhivatalból. A hatóság alá rendelték a révhivatalokat: a fiumeit (Rijeka) a ponsali kirendeltséggel, a buccarit (Bakar), a portoreit (Kraljevica), a selci (Selce) a novi (Novi Vinodolski) és cirkvenicai révkirendeltségekkel, a zenggi (Senj) a szentgyörgyi (Jurjevo) kirendeltséggel, a carlopagói (Karlobag) a jablanaci és a stinicai révkirendeltségekkel. A fiumei révhivatalt a révkapitány irányította, vezetése alatt dolgoztak a révalkapitányok, a révbiztosok, a révgyakornokok, a gépészek, az orvosok, a hajóköböző, a kalauzfőnökök és a kalauzok. A többi révhivataloknál kisebb volt a személyzet, s a zenggi révhivatal kivételével, amely szintén egy révkapitány vezetése alatt állt, a többieket egy-egy vezető irányította révbiztosi rangban. 1904-ben már 51 fős tisztviselői és oktatói gárda dolgozott a hivatal kötelékében.
A Magyar Királyi Tengerészeti Hatóság szakkönyvtára az 1890-es évek vége felé kb. 5000 kötetet őrzött. 1600 kötet foglalkozott a tengerészettel és mérnöki tudományokkal, 400 pedig természettudománnyal.
A hatóság első vezetőjét, Zichy József grófot 1872-ben Szapáry Géza gróf, őt pedig 1883-ban Zichy Ágost gróf váltotta a székében, amelyet 1892 márciusa óta Batthyány Lajos gróf foglal el. Őt követte 1896-ban Batthyány Tivadar, utóbb pedig gróf Szapáry László (1898—1903) báró Roszner Ervin, (1905), Nákó Sándor gróf (1907-1909), gróf Winckenburg István (1911-1912, 1914-1917), Bíró Tamás (1913) és Jekelfalussy Zoltán (1918). Nem töltötték be a hatóság elnöki tisztét 1904-ben, 1906-ban és 1910-ben.
A kikötő területén állt a Magyar Királyi Tengerészeti Hatóság első épülete, amelyet 1886-ban emeltek. A hivatal mellett a királyi révkapitányság s a kereskedelmi tengerészeti akadémia nyert elhelyezést itt. A kiváló, olasz nyelvű főiskolában képezték a kereskedelmi hajózás tengerésztisztjeit, évenként mintegy 30–35 növendéket. Az akadémia új épülete 1903-ban készült el. Ugyanebben az épületben volt egy tengerészeti múzeum is, amely Fiume legérdekesebb látnivalói közé tartozott.
A fiumei tengerészeti hatóságnál lajstromozott hajók száma a 19. század utolsó éveiben elérte a 222-öt, s köztük 46 gőzös volt.
(Forrás: Somogy Megyei Levéltár honlapja: www.smarch.hu) 1919
Tengeri gőzüzemű kikötői vontató-C/2.3
MENTŐ Épült 1908 Danubius Hajó- és Gépgyár Rt. BergudiL:18m B:4m MP:66 LE