Menü
mégsem
Elfogadom
Sütikezelés beállítása
A hajoregiszter.hu weboldal a kényelmes működés érdekében sütiket használ. Az oldal további használatával hozzájárul a sütik mentéséhez az ön számítógépére.

Balatoni Kikötők m. kir. Felügyelősége, 1912-1948

ikonAdatlap
ikonHajók
  • Ország:
    HU
    Város:
    Siófok
    Aktív:
    1912-1948
    1945 decemberétől Balatoni Kikötők Állami Felügyelősége.
    A Balatoni Kikötők m. kir. Felügyelőségét 1912-ben alapították, kezdetben Budapest székhellyel (I. ker., Margit körút 1.) 1914-ben, amikorra balatoni irodaháza elkészült, a felügyelőség a székhelyét a Sió bal partján, Veszprém vármegye enyingi járásához tartozó Siófok községbe tette át, annak ellenére, hogy irodaháza (székhelye) és telephelyét (nyíltszíni és zárt műhelyeit, nyíltszíni és zárt raktárait, sólyaterét, hajói kikötőrészét, a kikötőőr épületet és lakást, a zsilipőr épületet és lakást) ténylegesen a Sió jobb partján, Somogy vármegye tabi járásához tartozó Balatonkiliti–Vilmatelep területén létesítette. A két vármegye között a határ a Sió középvonalában volt. A székhely Siófokra történő bejegyzését indokolhatta Siófok közúti, vasúti, postai, távírdai, továbbá műszakianyag-kereskedéssel való kedvező ellátottsága. A felügyelőség irodaháza – tényleges székhelye – 1950-ig Somogy megyében, Balatonkiliti-Vilmatelep (később Balatonkiliti-Balatonújhely, majd Balatonújhely község) területén volt, a mai Vitorlás utca közepe táján, az út nyugati oldalán (az épületet 2017-ben bontották le), a telephelye megközelítőleg a mai hajózási telep – a sziget – délkeleti parti területeinek, valamint a mai vízügyi telep területének felel meg, az épületek egy része ma is áll.
    A második világháborút követően a Balatoni Kikötők m. kir. Felügyelősége változatlan névvel kezdte munkáját, nevét csak 1945 utolsó hónapjában változtatták meg, amikor átszervezték és két szervezetre bontották. Az egyik szervezet a Balatoni Kikötők Állami Felügyelősége lett, a másik a Sió Csatornázási Kirendeltség, röviden a SiCsaKi. Az előbbi szervezet feladata lett a Balaton tó-, víz- és partszabályozási munkái, a kikötőépítés és az állami kikötők működtetése, az utóbbié a siófoki vízleeresztő zsilipben keletkezett háborús károk kijavítása, az 1943-ban megkezdett hajózsilip befejező építési és üzembehelyezési, valamint a Sió felső-torkolati műveinek létrehozásával kapcsolatos egyéb (meder és partépítés, stb.) munkák. Miután a SiCsaKi a feladataival 1948-ra végzett, a két szervezetet – a Balatoni Kikötők Állami Felügyelőségét és a SiCsaKit – átszervezték, összevonták, és a formálódó országos vízügyi szervezetbe Székesfehérvári Vízgazdálkodási Körzet Balatoni Kirendeltsége néven integrálták. 1950-ben újabb átszervezés következett: az új szervezet kizárólag vízügyi feladatokat kapott a Balatonon, nevét Árvízvédelmi és Folyamszabályozási Hivatal, Siófok-ra változtatták. Ugyanekkor az állami kikötőket és néhány más ingatlant, az azokkal kapcsolatos terv- és iratdokumentációkat, a kikötők fenntartásához szükséges hajókat (DONGÓ vontató motorost, a SZERHAJÓ (ex-BF 2) jelű úszómunkagépet és az 51. és 52. jelű dereglyéket) és azok iratait, átadták a budapesti székhelyű Balatoni Hajózási Nemzeti Vállalat (BHNV) kezelésébe, és a BHNV Siófoki Kirendeltsége üzemeltetésébe. Ugyanekkor áthelyeztek a hajózáshoz egy fő kulturmérnököt, egy fő gépészmérnököt, néhány hajóst, két-három hajóácsot, valamint a 18 kikötő (Siófok, Szántód-rév, Balatonföldvár, Balatonszemes, Balatonlelle, Balatonboglár, Fonyód, Keszthely, Balatongyörök, Szigliget, Badacsony, Révfülöp, Tihany-rév, Tihany, Balatonfüred, Alsóörs, Balatonalmádi, Balatonkenese) személyzetét.
    Forrás: Deák István okl. hajóskapitány, Siófok