MESzHART Magyar-Szovjet Hajózási RT., 1946-1955

Szovjet nyomásra 1946 tavaszán megalakult a Magyar-Szovjet Hajózási RT. (Meszhart), s az új társaság a folyamhajózás mellett a folyam-tengerhajózást is feladatául kapta. A DTRT hajók nélkül vegetált. Az itthon maradt hajók közül a TISZA készült el legelőször, s került be az új cégbe. A másik fél nem látta szükségesnek, hogy maga is betegye részét a rablott holmiból. A KOLOZSVÁR URAL, a KOMÁROM DESNA, s az osztrák területen kiemelt és hazahozott SZOLNOK MANICS néven, mint hadizsákmány került a Sovtorgflot tulajdonába. S ez még csak a kezdet volt! Az UNGVÁR pótlására 1943-ban építeni kezdett hajótestet befejezése után SIMEIZ néven vitték el. Az ott lévő vasanyagból készültek el a KOREIZ, DON, KALMIUS, MASSANDRA, LIVADIA nevű jóvátételi hajók. A fogságban rekedt hajókon lévők sorsa sem volt sokkal biztatóbb. 1946 végére sokan elhagyták már a hajókat. Hiába tett meg mindent a DTRT vezetése, hogy hajóit visszakaphassa a hazajövetel egyre csúszott. A személyzet a hajók állagát igyekezett megóvni, sőt a BUDAPEST Deggendorfban motorokat is cserélt. A lemorzsolódott személyzetet egy ideig próbálták itthonról pótolni, de miután többen mentek el, mint jöttek haza, ezt is leállították. Lakos az új, és Roediger a régi igazgató addig tárgyalt, míg végre az amerikaiak engedtek, s a hajók 1947 tavaszán hazatértek. Rövid javítás után a Meszhart színeiben csatasorba álltak a TISZA mellé. Csak annyi változott, hogy a KASSA a DEBRECEN nevet kapta az ismételt területcsatolás miatt. Látszólag visszaállt a régi rend, a hajók sűrűn forogtak Budapest és Levante között. Visszahódították régi útvonalaikkal érintett piacot. A magyar tengerészet korábbi jó hírneve volt a zálog, s tengerészeink az új helyzetben is megállták helyüket. Csak a mélyben forrt valami! A legjobb kapitányok partra kényszerítve, irodákban kuksoltak, rosszabb esetben Recsken kínlódtak. A gyorstalpaló hadnagyi tanfolyam pedig hatelemis újdondászokkal indult. A Meszhart négy hajójának teljesítménye az akkori őrült versenyszellemben elérte lehetséges maximumát, s e teljesítményt a hajók és a személyzet kockáztatása nélkül már nem lehetett fokozni. Az igények viszont folyamatosan növekedtek. A petróleumlámpától a heluani hídszerkezeti elemekig mindent szállítottak, ami e kis hajókba beleférhetett. A vállalat vezetése hiába folyamadott a kormányhoz hitelért, új hajó vásárlására nem volt lehetőség. Hajógyáraink kapacitását teljes egészében lekötötte a jóvátételi hajók gyártása. 1947-55 között 65 tengeri hajó épült jóvátételre az újpesti gyárban! A vállalat szovjet résztulajdonosa ennek ellenére sem adott apportba egyetlen hajót sem.
A megoldást a Meszhart megszűnése hozta meg. A szovjet fél 1954-ben kivonult a cégből, s a folyam-tengeri hajók üzemeltetését ismét az addig alvó cég, a DTRT vette át.

Horváth József: Mi lesz veled magyar tengerhajózás? Aqua Magazin, 2001. 23. sz.