Magyar
  English
fejkep
MFTR Magyar (Királyi) Folyam- és Tengerhajózási RT
Adatlap
Történet
Hajók
Ország:HU
Város:Budapest
Aktív:1895-1947
Hosszas tárgyalások és előkészítő munka után megszületett az 1894. évi XXXVI. törvényczikk, a magyar folyam- és tengerhajózási részvénytársaság alakításáról és állami segélyezéséről. Az új hajózási vállalat és az állam viszonyát, a társaság magyar érdekekből adódó kötelezettségeit meghatározó törvény alapján kerülhetett sor a Magyar Folyam- és Tengerhajózási Részvénytársaság (MFTR) alapító közgyűlésére 1895. január 24-én. A vállalatalapítást 10 millió forint alaptőkével ( fele részvény, fele elsőbbségi kötvény ) a Magyar Általános Hitelbank és a Magyar Leszámítoló és Pénzváltó Bank finanszírozta. A társaság részére a 20 évre kötött államszerződés évi 400.000 forint állami támogatást biztosított. A MFTR átvette a MÁV hajóit, fokozatosan megszerezte számos kisebb vállalat - közöttük az 1865-ben alapított Győri Gőzhajózási Társaság - járműveit és gyors ütemben építtetett új hajókat is, főleg Újpesten. A társaság egymás után indította be járatait, tevékenységét rövidesen az egész Dunára és hajózható mellékfolyóira kiterjesztette, komoly konkurenciát támasztva a DDSG-nek. A MFTR. hajói 1895 és 1917 között éves átlagban 595 ezer utast és 557 ezer tonna árut szállítottak. 1918-ban 38 személyszállító és 54 áruszállító gőzhajóval, valamit 389 uszállyal és két tankuszállyal rendelkezett. A folyamatos fejlődés az első világháború kitörése után lelassult, majd a vereség következtében megtört. A háborút lezáró békeszerződések feltételei súlyos csapást mértek a vesztes hatalmak hajózási vállalataira, így a MFTR-re is. Jóvátétel címén éppen a legújabb, legjobb egységeit vették el tőle, amelyek - a versenyfeltételeket is súlyosbítva - az utódállamok konkurens hajózási vállalatainak birtokába kerültek. Az 1921. június 23-án megkötött Duna-egyezmény kizárta az idegen lobogókat a Száváról, a Temesről és a délvidéki csatornákról. A Duna mellékfolyóinak csak egyes szakaszait nyilvánította nemzetközinek, a többi vizeken a belföldi forgalomban (cabotage) csak az érintett állam hozzájárulásával lehetett részt venni. A Dunát átszelő hét országhatár, a monarchia utódállamainak elzárkózó gazdaságpolitikája, a mezőgazdasági cikkek iránti kereslet tartós csökkenése Nyugat-Európában igen hátrányosan befolyásolta a hajózás forgalmát és feltételeit. A magyar belforgalmat illetőleg szintén romlott a helyzet. A magyar folyami partok hossza, a nemzeti hajózás gazdasági háttere, forgalmának bázisa összezsugorodott. A MFTR és a magyar állam közötti korábbi szerződésben megállapított államsegély az infláció folytán teljesen elértéktelenedett. A társaság igyekezett alkalmazkodni a megváltozott viszonyokhoz. 1926-ban csatlakozott a dunai teherjáratok közös lebonyolítására, a parti berendezések közös használatára és az áruszerzési szolgálat közös ellátására a DDSG és a Délnémet Dunagőzhajózási Társaság között létrejött együttműködési egyezményhez, amelyhez 1927-ben a Bajor Loyd Hajózási RT. is csatlakozott. A racionalizálási törekvések azonban az 1928-ban kezdődő gazdasági világválság súlyos hatásait nem ellensúlyozhatták. A válság miatt a MFTR egyre súlyosabb pénzügyi helyzetbe került. 1932-ben az országgyűlés - felismerve, hogy a tömegáruk olcsó szállítására leginkább alkalmas hajózási vállalat, a MFTR. csődbejutása alapvető nemzeti érdekeket sértene - jelentős államsegélyben részesítette a társaságot. Az 1935-1936-ban véghezvitt újabb szanálás eredményeként a MFTR részvények a kincstár és a MÁV tulajdonába kerültek. A hajópark modernizálására átfogó programot indítottak. Az 1930-as évek közepétől a dunai hajózás újra fellendült. A megnövekedett áruszállítási igények ösztönözték a hajópark korszerűsítését, a motoros vontatóállomány növelését is. A gazdasági fellendülés a Ganz hajógyár termelésére is kihatott. Az 1938-ban vízrebocsátott 1200 lóerős SZÉCHENYI, és az 1939-ben megépült BAROSS lapátkerekes vontató volt Európában az első két dízel-elektromos meghajtású hajó. A Második Világháború első szakaszában a hadiszállítások kedvezően hatottak a hajózási forgalom fejlődésére. A MFTR hajói 1918 és 1944 között éves átlagban 607 ezer tonna árut és 2.353.000 utast szállítottak. A társaság 1944-ben 38 gőzüzemű és 11 motoros személyszállító hajóval, 32 gőzüzemű és 18 motoros áruszállító hajóval, 252 uszállyal és 18 tankuszállyal rendelkezett.
Jogelődök
Jogutódok

Balra az épülő BAROSS, mellette egy épülő uszály az angyalföldi hajógyárban. Jobb szélen a SZEGED. Leltári jelzet: MMKM TFGY 2017.1.472.

A BAROSS építése az angyalföldi Ganz hajógyárban. Leltári jelzet: MMKM TFGY 2017.1.474.

  

BUDAPEST teherhajó az Újpesti-öbölben 1941 körül. Leltári jelzet: MMKM TFGY 2017.1.476.

A VERECKE elkészülése után az Újpesti-öbölben. Leltári jelzet: MMKM TFGY 2017.1.460.

        

A VERECKE az Újpesti-öbölben még teljes befejezés előtt. MMKM TFGY 2017.1.441.

Balra elől a vízrebocsátott, félkész VERECKE az angyalföldi Ganz hajógyárnál. Jobbra elől épülő kompok. MMKM TFGY 2017.1.419.

   

Jobbra a SZÉCHENYI dízel-elektromos vontató , mögötte az ÚJPEST úszódaru, amögött a a HUNOR, az ETELE, a PIEMONTE és a BAROSS hajók Angyalföldön 1942 körül. Leltári jelzet: MMKM TFGY 2017.1.658.

SZÉCHENYI dízel-elektromos vontató a Bem téri hajóállomás, próbaútján, 1938 szeptember 20-án. A folyó túlpartján a Széchenyi rakpart előtt a BAJA áruszállító gőzös. Leltári jelzet: MMKM TFGY 2017.1.378.

A SZÉCHENYI közvetlenül vízrebocsátása után az Újpesti öbölben. Az öböl túloldalán Bayerischer Lloyd vontatók. Leltári jelzet: MMKM TFGY 2017.1.328.

SZÉCHENYI, gépház. Leltári jelzet: MMKM TFGY 2017.1.369.